Emei Xue Ya · new.thetea.app

Az Emei Xue Ya egy ősi zöld tea a szent Emei-hegyről, Kína négy nagy buddhista hegyének egyikéről, amely a UNESCO Világörökség része. Nevét maga a természet ihlette: minden tavasszal, amikor a Szecsuáni-medence mezői már zöldellnek, az Emei-hegy magaslati teakertjeiben még hó borong – s ebből törnek elő a legzsengébb rügyek, a „hócsírák” (雪芽). A buddhista és taoista kolostorok szerzetesei másfél ezer éven át szedték ezt a teát, az olvadó hómezőkön lépkedve.

1. Osztályozás és származás:

Típus: Zöld tea (nem fermentált). Feldolgozása: chaoqing (炒青, chǎoqīng) – wokban történő hőkezelés, majd magas hőmérsékletű aromakibontás (提香, tíxiāng).
Kategória: Kína történelmi híres teája, a Tang- és Song-korban (唐宋十大名茶) a „Tíz híres tea” közé sorolták. Kínai „híres védjegy” (中国驰名商标, 2012). Szecsuán tartomány „Tíz híres teája” (四川十大名茶) közé tartozik.
Származás: Kína, Szecsuán tartomány (四川, Sìchuān), Leshan város (乐山, Lèshān), az Emei-hegy (峨眉山, Éméishān). A termelés központja az UNESCO világörökségi terület 154 km²-es védett övezetében található: a Chicheng-csúcs (赤城峰), Baiyan-csúcs (白岩峰), Yunü-csúcs (玉女峰), Tianchi-csúcs (天池峰), Jingyue-csúcs (竞月峰), valamint a Wanniansi (万年寺) kolostor környéke.
Földrajzi koordináták: Körülbelül é. sz. 29°32′–29°36′, k. h. 103°20′–103°26′. A legmagasabb csúcs a Wanfoding (万佛顶, 3099 m). A teakertek 800–1500 m tengerszint feletti magasságon terülnek el.

2. Történelem és kulturális jelentőség:

Történelem. Az Emei-hegy teakultúrája több mint 3000 éves múltra tekint vissza – itt vadon termő, 1000 évnél is idősebb ősi teafákat találtak. Már a Jin-dinasztia (晋, 265–420) idején Chang Qu (常璩, Cháng Qú) krónikás a „Huayang guo zhi” (华阳国志) művében megjegyezte: „Nan’an (a mai Leshan) és Wuyang híres teát terem… délre emelkedik az Emei-hegy.” A Sui–Tang időszakban (隋唐, a VI. század vége–VII. század eleje) az Emei-hegy buddhista teás szerzetesei (茶僧, chásēng) az „Emei Xue Ming” (峨眉雪茗, az „Emei hóillatú teafelhője”) nevet adták a teának.

A Tang-korban (唐) Xianqing uralkodása alatt (显庆, 656–661) az Emei Xue Ya hivatalosan is felkerült a gongcha (贡茶, udvari adománytea) jegyzékébe. Li Shan (李善, Lǐ Shàn) tudós a „Zhaoming Wenxuan” (昭明文选注) kommentárjában így írt: „Az Emei-hegyen sok gyógynövény terem, ám a tea különösen kiváló – felülmúlhatatlan az Ég alatt. A Heishuisi (黑水寺) kolostornál meredek sziklákon termesztenek teát; íze gyönyörű, s két éven át fehér pelyhesek a hajtások, a harmadik évben zöldek – s ez így váltakozik szakadatlanul.” A teabölcs Lu Yu (陆羽, Lù Yǔ) az Emei-hegyi teát beemelte a „Cha jing” (茶经, „Tea Kánon”) című művébe. A Tang-kori költő-szerzetes, Jia Dao (贾岛, Jiǎ Dǎo) így magasztalta: „芽新抽雪茗” (yá xīn chōu xuě míng – „Új rügyek nyúlnak – hóillatú tea”).

Mai nevét a nagy költőtől, Lu You-tól (陆游, Lù Yóu, 1125–1210) kapta a tea. 1170-ben Lu You Jiazhouba (a mai Leshan) kapott kinevezést, barátságot kötött a Zhongfengsi (中峰寺) apátjával, Biefeng (别峰) szerzetessel, és megszerette a helyi teát. 1181-ben, búcsúzáskor, mielőtt Chongzhouba helyezték volna, Lu You egy kosár frissen készült teát kapott barátjától, a szerzetestől, és elragadtatással írta: „雪芽近自峨眉得，不减红囊顾渚春” (Xuě yá jìn zì Éméi dé, bù jiǎn hóng náng Gùzhǔ chūn – „Hócsírák – épp most az Emeiről kaptam őket, nem maradnak el a vörös zacskós Guzhu tavaszától”). E sorok óta az „Emei Xue Ya” név örökre összeforrt a teával.

A Song-kori írástudó, Su Dongpo (苏东坡, Sū Dōngpō) szintén elkötelezett rajongója volt az Emei-hegyi teának. A Ming-dinasztia (明) idején Hongwu (洪武, Zhu Yuanzhang) és Wanli (万历) császárok az Emei-hegyi kolostoroknak teaültetvényeket adományoztak azzal a rendelkezéssel, hogy „chanchát (禅茶, ‘zen tea’) termesszenek és gongchát készítsenek”. Az udvari adományozás hagyománya egészen a kései Qing (清) korig fennmaradt.

2012-ben az „Emei Xue Ya” elnyerte „Kína híres védjegye” (中国驰名商标) státuszt. Ugyanebben az évben a tea kétszer is elnyerte a „World Best Tea Award”-ot (世界佳茗大奖) a Világ Tea Szövetségének 9. Nemzetközi Versenyén. 2013-ban az Emei Xue Ya-t a Fortune Global Forum csengdui bankettjeinek hivatalos teájává választották.

A név. Az Emei (峨眉) – „Szép szemöldök” – a hegy költői neve, melynek gerincvonala női szemöldök ívét idézi. A xue (雪) – „hó”. A ya (芽) – „rügy, csíra”. A teljes jelentés: „A Szép szemöldökű hegy hócsírái” – egy olyan kép, amely abból a szokásból született, hogy az első tavaszi rügyeket egyenesen az olvadó hó alól szedik.

Kulturális jelentőség. Az Emei Xue Ya elválaszthatatlan a hegy spirituális életétől. Az Emei-hegy buddhista kolostorai másfél ezer éven át művelték a teakerteket a „nongchan” (农禅, nóngchán – „földművelő meditáció”) részeként. A szerzetesek minden év márciusában „Gongfo Fahui” (供佛法会, „Teaáldozat Buddha előtt”) szertartást tartottak: a legjobb teát selyemzsákba zárták, és először az oltárra helyezték, mielőtt az udvarba küldték volna. A szedők buddhista gáthája: „玉手纤纤，禅心净净，虔诚颂诵，采供佛前” (Yù shǒu xiān xiān, chán xīn jìng jìng, qián chéng sòng sòng, cǎi gòng fó qián – „Gyengéd jáde kezek, tiszta zen szív, áhítatos imákkal – Buddha elé szedjük az áldozatot”).

3. Botanikai leírás és alapanyag:

Faj: Camellia sinensis var. sinensis.
Fajta / kultivár: Helyi endemikus változat – „juhua chashu” (菊花茶树, júhuā cháshù – „krizantém teafa”), amely a magashegyi éghajlathoz alkalmazkodott. A hajtások zsengék, bőséges fehér pelyhekkel, magas fagytűrő képességgel, valamint a szokványos zöld teákhoz képest emelkedettebb polifenol- és aminosav-tartalommal rendelkeznek.
Szedés: Tavasszal, szigorúan a Qingming ünnep (清明, ~április 5.) körül ± 20 nap. A szedés szó szerint a hóból történik – a magaslati kertekben (1000 m felett) ilyenkor még olvadatlan hótakaró borítja a tájat. A szedési módszerek kizárólag rendkívül kíméletesek: „pöcköléses módszer” (弹指法, tánzhǐ fǎ), „könnyed emeléses módszer” (轻提法, qīngtí fǎ), „letöréses módszer” (掰式法, bāishì fǎ) – a durva csípés és letépés szigorúan tilos a rügy és a levélnyél épségének megőrzése érdekében.
Szedési standard: Egyedi rügyek (独芽, dúyá) – a legmagasabb, „Chanxin” (禅心, „Zen szív”) fokozathoz; egy rügy és egy levél (一芽一叶) – a „Ruixin” (睿心) fokozathoz; egy rügy és két levél (一芽二叶) – a „Huixin” (慧欣) fokozathoz.
Alapanyag-követelmények: Sértetlen, ép hajtások. Szedés kizárólag a harmat teljes elpárolgása után, esőben tilos szedni. Tárolás bambuszkosarakban, vékony rétegben.

4. Termőhely és termesztési sajátosságok:

Domborzat: Az Emei-hegy a Szecsuáni-medence és a Csinghaj–Tibet-fennsík közötti átmenet része. Meredek lejtők, mély szurdokok, teraszos teakertek érintetlen őserdőkben.
Tengerszint feletti magasság: 800–1500 m. A központ a Chicheng (赤城), Baiyan (白岩), Yunü (玉女), Tianchi (天池), Jingyue (竞月) csúcsok és a Wanniansi kolostor környékén található.
Éghajlat: Az Emei-hegy a „Huaxi yuping” (华西雨屏, „Nyugat-Kína esőernyője”) néven ismert jelenség zónájában helyezkedik el – ez egy egyedülálló mikroklimatikus jelenség, amely során a védett övezet 154 km²-én belül három természetes „üzemmód” váltakozik: köd és zúzmara (雾凇, wùsōng, ~140 nap/év), ónos eső (雨凇, yǔsōng, ~130 nap/év) és havas tisztaság (雪霁, xuějì, ~130 nap/év). A napi hőingás: 16–18 °C a magaslati kertekben, 12 °C a középmagas fekvésűekben. Ez a hőingás lelassítja az aminosavak lebomlását, és aromavegyületekkel gazdagítja a levelet.
Talaj: Mély, laza, humuszban gazdag hegyvidéki erdőtalajok (腐殖质, fǔzhízhì – „humuszréteg”). Savanyú kémhatás (pH 4,5–5,5). Magas szervesanyag-tartalom az évszázados fák (nanmu – 楠, kámforbabér – 樟, ciprus – 柏, kriptoméria – 杉) avarjának köszönhetően.
Ökológia: A teakertek az UNESCO világörökségi területén belül, érintetlen erdőkben helyezkednek el, amelyek több mint 2300 vadon élő állatfajnak (köztük a nagy és a vörös pandának) és növényfajok ezreinek, valamint reliktumfajoknak, mint a páfrányfenyők és a galambfák adnak otthont. A kémiai trágyák és peszticidek használata Deng Xiaoping (邓小平) rendelete óta, 1980 óta tilos. Több mint 6000 mu (400 hektár) teakert rendelkezik nemzetközi ökológiai tanúsítvánnyal.

5. Gyártástechnológia:

Az Emei Xue Ya hagyományos, kézműves technológiával készül, amelyet nemzedékeken át adtak tovább a buddhista teamesterek. A kész tea formája lapos, sima, egyenes és hegyes (扁、平、滑、直、尖 – biǎn, píng, huá, zhí, jiān), tűre vagy „Buddha szemére” (佛眼, fóyǎn) emlékeztet.

Terítés (摊晾, tānliáng): A frissen szedett rügyeket vékony, egyenletes rétegben bambusz tálcákra terítik, hogy a felületi nedvesség elpárologjon. A folyamat körülbelül 30 percig tart.
Fixálás / „zöldölés” (杀青, shāqīng): A levelet felforrósított wokba helyezik (az edény hőmérséklete körülbelül 180 °C). A mester kézzel forgatja és feldobja a hajtásokat (搂翻, lǒufān), gyors nedvességelvonást és az oxidáz enzim inaktiválását elérve, anélkül, hogy megégetné a levelet. Addig tart, amíg a tea illata megjelenik, és a levél megpuhul.
Hűtés (摊凉, tānliáng): A levelet kiveszik a wokból, és körülbelül 5 percre hűlni terítik. Ez megakadályozza a túlzott hőhatást.
Formázás és igazítás (理条整形, lǐtiáo zhěngxíng): A wok hőmérsékletét csökkentik. A levelet simítják, kiegyenesítik, kialakítva a jellegzetes lapos, tűszerű formát. A simaság eléréséhez hagyományosan természetes rovarviasz (虫蜡, chónglà) nyomait használják – ez egy ősi fogás, amely a „tükörfényes” felületet biztosítja.
Aromakibontás (提香, tíxiāng): Rövid ideig tartó, magas hőmérsékletű kezelés ~380 °C-on, gyors forgatással. Célja az aromavegyületek rögzítése és „felszabadítása”, ragyogó, tiszta illatot kölcsönözve a teának. A mesternek pontosan ellenőriznie kell az érintkezési időt, hogy elkerülje az égett jegyeket.

6. Érzékszervi jellemzők:

Száraz levél külleme: Lapos, egyenes, sima, hegyes „tűk” (扁平滑直尖). Színe a világostól a smaragdzöldig (翠绿) terjed. A legmagasabb fokozatok bőségesen borítottak fehér pelyhekkel (白毫). A legjobb példányok formája „Buddha szemére” (佛眼) emlékeztet.
Száraz levél illata: Tiszta, üde, magas. A fő jegyek az orchidea (兰花, lánhuā) és a méz (蜜香, mì xiāng), könnyű virágos háttérrel átszőve.
Főzet illata: Elegáns, orchideás, hangsúlyos virágos és gyümölcsös felhangokkal. Az illat felerősödik, ahogy a csésze lehűl, hullámokban bontakozik ki.
Íz: Üde, élénkítő (鲜爽, xiānshuǎng), tiszta és sima (清醇甘滑, qīng chún gān huá). Enyhe kezdeti kesernyésség gyorsan hosszan tartó visszatérő édességbe, huiganba (回甘) vált át. Az íz „lédús”, telt, érezhető ásványossággal. A fanyarság minimális.
Főzet színe: Világoszöldtől a zsenge jádezöldig (翠绿明亮), átlátszó, jellegzetes „csillámló” ragyogással.
Tealevél-alap (főzött levél): Zsenge zöld, homogén, puha. A hajtások egészben kinyílnak, egyenletes szedési standardot mutatva. A különleges fokozat: egyedi rügyek, amelyek miniatűr zöld „tollacskákra” hasonlítanak.

7. Kémiai összetétel:

Polifenolok (茶多酚): A síkvidéki zöld teákhoz képest jelentősen magasabb tartalom, köszönhetően a magashegyi termőhelynek, az intenzív UV-sugárzásnak és a jelentős hőingásnak. Fő komponens: EGCG.
Aminosavak (氨基酸): Emelkedett szint (a zöld teák átlagát meghaladóan), különösen L-theanin – a bőséges köd, a szórt fény és a hideg éjszakák következménye, amelyek lassítják a theanin lebomlását. A magas aminosav-szint felelős az ital frissességéért, édességéért és „lédús” ízéért.
Alkaloidok: Koffein – mérsékelt mennyiség; teobromin és teofillin – nyomokban.
Vitaminok: C (aszkorbinsav – magas szint), B₂, E, K, folsav. A C-vitamin a magaslati teákban a feldolgozás alacsonyabb hőmérséklete miatt jobban megőrződik.
Ásványi anyagok: Kálium, magnézium, mangán, cink, foszfor, fluor.
Illóolajok: Linalool, geraniol, nerol, benzil-alkohol – az orchideás-virágos profilt alakítják ki. A magas hőmérsékletű tixiang (提香) szakasz rögzíti az aromatikát.
Sajátosságok: A „lincha gongsun” (林茶共生, línchá gòngshēng – „erdő és tea szimbiózisa”) ökoszisztémának köszönhetően a levél fitoncidekkel és mikroelemekkel gazdagodik a környező gyógynövényekből – ez az Emei termőhely egyedülálló jellemzője.

8. Jótékony hatások:

Antioxidáns hatás: A katechinek (EGCG) és a C-vitamin magas tartalma erőteljes szabadgyök-semlegesítést biztosít. Az Emei-hegy buddhista és taoista szerzetesei hagyományosan a „排毒养颜” (páidú yǎngyán – „szervezet tisztítása és szépségmegőrzés”) eszközének tekintették a teát.
Élénkítés és koncentráció: A koffein és az L-theanin kombinációja enyhe kognitív fellendülést – „az elme tisztaságát” (清心明目, qīngxīn míngmù) eredményez, amit a szerzetesek évszázadok óta nagyra értékeltek a meditációhoz.
Emésztés támogatása: A polifenolok serkentik az emésztőenzimek kiválasztását; az enyhe tanninok összehúzó hatásúak.
Szív- és érrendszer: A katechinek hozzájárulnak a koleszterinszint normalizálásához és az érrendszer tónusának fenntartásához.
Fogak erősítése: A fluor és a katechinek gátolják a fogszuvasodást okozó baktériumokat. Hagyományos javaslat: a száj teaoldattal való öblítése étkezés után.
Immunmoduláció: A polifenolok és a C-vitamin fokozzák a szervezet védekező funkcióit.
Anyagcsere: A zöld tea fokozza a termogenezist és a zsírok oxidációját. Az Emei-hegyi szerzetesek ezt a hatást úgy írták le, mint „久服轻身” (jiǔ fú qīng shēn – „hosszas fogyasztás után – könnyedség a testben”).
Antimikrobiális tulajdonságok: A katechinek bakteriosztatikus aktivitással rendelkeznek.

9. Elkészítés:

Víz hőmérséklete: 85–90 °C. A legmagasabb fokozatú „Chanxin” (禅心, egyedi rügyek) esetében: 80–85 °C.
Tea mennyisége: 3–5 g 150 ml-enként (pohár); 5–7 g 100–120 ml-es gaiwanhoz (gongfu stílus).
Edény: Üvegpohár (玻璃杯) – ideális a rügyek „táncának” megfigyelésére: a magas fokozatú tea főzésekor a rügyek függőlegesen lebegnek és ringatóznak, „kis bambuszcsírákra” emlékeztető látványt nyújtva. Porcelán gaiwan (盖碗) – az extrakció szabályozásához és az aroma teljes kibontakoztatásához.
Folyamat (gongfu stílusban):

A gaiwant és a csészéket forrásban lévő vízzel előmelegítjük, majd kiöntjük.
Beletöltünk 5–7 g teát. A felmelegedett falon megérezzük a száraz levél illatát.
Első öntés: a 85 °C-os vizet pontszerű sugárban öntjük fel (定点高冲, dìngdiǎn gāochōng). 10–15 másodpercig áztatjuk. A fedőt résnyire nyitjuk, hogy a „nyers” gőz távozhasson (开盖透气, kāigài tòuqì) – ez megakadályozza a „párolt” jegyek kialakulását.
Második és további öntések: a hőmérsékletet 80 °C-ra csökkentjük, 5–10 másodpercig áztatjuk.
Öntések száma: 6–10 (magas fokozatoknál).

Poharas főzés (beipao): 3–5 g 200 ml-enként. Egyharmadáig felönteni – várni – utántölteni. Tea/víz arány – 1:50.
Fontos: Ne áztassuk túl sokáig – túláztatáskor az orchideaillat keserűségbe fordul. Az alacsony ásványianyag-tartalmú lágy víz kiemeli az édességet.

10. Tárolás:

Hőmérséklet: 0–5 °C (hűtőszekrény), szigorúan légmentesen lezárt csomagolásban. Elfogadható – hűvös hely (legfeljebb 10 °C).
Tárolóedény: Vákuumos fóliazacskó, fémdoboz, átlátszatlan kerámia.
A tea ellenségei: Fény, nedvesség, idegen szagok, oxigén, hő.
Eltarthatóság: A legerőteljesebb ízélményt az előállítást követő első 6–12 hónapban nyújtja. Az Emei bőséges pelyhekkel borított magashegyi teái különösen érzékenyek az oxidációra – ne halogassuk sokáig.

11. Ár és hamisítványok:

Árkategória: Prémium szegmens. A „Xueji” (雪霁, „Havas tisztaság”, legmagasabb ökológiai fokozat) és a „Chanxin” (禅心, „Zen szív”, egyedi rügyek) sorozatok – 1000 jüan/jin (500 g) felett. A közepes fokozatú „Ruixin” (睿心) és „Huixin” (慧欣) – 400–800 jüan/jin.
Árbefolyásoló tényezők: Termesztési magasság (magasabb = drágább), alapanyag-fokozat, kézi szedés, ökológiai tanúsítás, a zóna magjához való tartozás (az UNESCO védett területén belül).
Hogyan kerüljük el a hamisítványokat:
- Vásároljunk az „Emei Xue Ya” márka (峨眉雪芽茶业集团, Éméi Xuěyá Cháyè Jítuán) hivatalos viszonteladóitól.
- Ellenőrizzük a formát: az igazi Emei Xue Ya lapos, sima, hegyes „tűk” tükörfényes felülettel, a magasabb fokozatoknál bőséges pelyhekkel.
- Értékeljük az illatot: az eredeti tea tiszta orchideaprofillal rendelkezik, „túlhevült” vagy fűszerű jegyek nélkül.
- A főzet legyen átlátszó, zsenge zöld, zavarosság nélkül.
- A gyanúsan alacsony ár az Emei-hegyi zónán kívüli, síkvidéki ültetvényekről származó alapanyag cseréjére utal.

12. Érdekes tények:

Az Emei Xue Ya azon kevés teák egyike, amelyet szó szerint a hó alól szednek. A magaslati kertekben (1000 m felett) április elején a hó még nem olvadt el teljesen, és a szerzetesek a fehér takarón lépkedve szedik az első rügyeket. Ez az évenkénti „taxue zhaicha” (踏雪摘茶, „teaszedés a hóban”) Kína egyik legfotogénebb teaszedési látványossága.
Li Shan a Tang-kori „Zhaoming Wenxuan” kommentárjában egy rejtélyes jelenséget írt le: a Heishuisi (黑水寺) kolostornál a tearügyek két egymást követő évben fehér pelyhesek voltak, a harmadik évben zöldek, és ez állandó szabályossággal váltakozott. E jelenség természetét máig nem magyarázták.
Su Dongpo (苏东坡) egyszer Emei-hegyi teát főzött a Huiquan forrás vizéből kollégái számára a hangzhoui állami vizsga idején, és ezt írta: „分无玉碗捧峨眉” (Fēn wú yù wǎn pěng Éméi – „Kár, hogy nincs jáde csésze, hogy Emeit kínálhassak”).
Az Emei-hegy ökoszisztémája reliktum növényeket (páfrányfenyők, galambfák) és ritka állatokat (nagy panda, arany piszeorrú majom) foglal magában. A teakertek szó szerinti szimbiózisban élnek ezzel a reliktum erdővel – „lincha gongsun” (林茶共生), ami a teának utánozhatatlan, „erdei” ásványos beütést kölcsönöz.
2013-ban az Emei Xue Ya-t és vörös „fivérét”, a Jin E Hong-ot (金峨红, „Arany vörös Emei”) a Fortune Global Forum csengdui bankettjeinek – a világ egyik legnagyobb üzleti fórumának – hivatalos teájává választották.

13. Az Emei Xue Ya változatai:

A modern termékcsalád két fő sorozatot foglal magában:

Ökológiai sorozat (有机茶系列, yǒujī chá xìliè):

Xueji (雪霁, Xuějì – „Havas tisztaság”): Legmagasabb fokozat. Nagy, húsos egyedi rügyek. Teljes mértékben ökológiai termelés, nemzetközi szabványok szerint.
Jisong (霁凇, Jìsōng – „Jeges zúzmara”): Közepes fokozat. Rügy és egy levél.
Yusong (雨凇, Yǔsōng – „Esős zúzmara”): Alap fokozat. Érettebb alapanyag, elérhető ár.

„Ritka zöld tea” sorozat (珍稀绿茶系列, zhēnxī lǜchá xìliè):

Chanxin (禅心, Chánxīn – „Zen szív”): Különleges fokozat – kizárólag egyedi rügyek (独芽). Hangsúlyozott „erdei” környezettudatosság.
Ruixin (睿心, Ruìxīn – „Bölcs szív”): Első fokozat. Egy rügy és egy levél.
Huixin (慧欣, Huìxīn – „Bölcsesség öröme”): Második fokozat. Egy rügy és két levél.

Emellett készül vörös tea Jin E Hong (金峨红) és jázminos E Xiang Xue (峨香雪) – a klasszikus zöld profil határainak kiterjesztéseként.

Végezetül:

Az Emei Xue Ya olyan tea, amely a hó és a tavasz határán született, erdőkben, ahol pandák kóborolnak és szerzetesek imádkoznak. Másfél ezer éven át – az első Sui- és Tang-kori teaszerzetesektől a modern ökológiai tanúsítványokig – hű maradt karakteréhez: zsenge, orchidea-tiszta, „havas” a szó legpontosabb értelmében – tiszta és friss, mint a hegyi levegő egy hóvihar után. Amikor Lu You a legendás Guzhu Zisunhoz hasonlította, és arra a következtetésre jutott, hogy az Emei „nem marad el tőle”, nem hízelgett – tényt közölt. Ez a tea kiválóan illik azokhoz, akik a zöld teában nem erőt és tömörséget, hanem tisztaságot, frissességet és csendes mélységet keresnek – azt a bizonyos „havas reggeli csendet”, amit sehol máshol nem lehet utánozni az Emei-hegyen kívül.