Tiānshān zöld tea

A Tiānshān lǜchá Kelet-Fu csien tartomány egyik történelmi zöld teája, a fu csieni hōngqīng (烘青 – forró levegőn szárított zöld tea) kategória egyik legkiválóbb képviselője. A tea a „négy kiválóság” formulájáról ismert: magas illat, telt íz, smaragdzöld szín és többszörös leöntést is elviselő tartósság (香高、味浓、色翠、耐泡). Önálló fogyasztása mellett a Tiānshān lǜchá hagyományosan a legmagasabb minőségű jázminteák alapanyagául is szolgál, többek között a híres „Tiānshān Yínháo” (天山银毫) elkészítéséhez.

1. Osztályozás és származás:

• Típus: Zöld tea (nem fermentált). Alkategória – hōngqīng lǜchá (烘青绿茶) – olyan zöld tea, amelyet forró levegőn szárítanak (szemben a wokban pirított chǎoqīng típussal).
• Kategória: Kína történelmi híres teája (历史名茶, lìshǐ míngchá); földrajzi eredetvédelem alatt álló regionális tea (地理标志产品, dìlǐ biāozhì chǎnpǐn).
• Származás: Kína, Fu csien tartomány (福建, Fújiàn), Ningde város (宁德, Níngdé), Jiaocheng kerület (蕉城区, Jiāochéng Qū). A termőterület a Tiansan-hegységet foglalja magában, Ningde, Gutian (古田, Gǔtián) és Pingnan (屏南, Píngnán) járások találkozásánál.
• Földrajzi koordináták: Körülbelül 26°40′–26°58′ é. sz., 119°08′–119°20′ k. h. A fő csúcsok a Tianshan Ding Shan (天山顶山, 1134 m) és a Tianshan (天山, 1104 m).

2. Történelem és kulturális jelentőség:

Történelem. A Tianshan tea hagyománya a Keleti Jin-korba (东晋, Dōng Jìn, i. sz. IV. sz.) nyúlik vissza: 1999-ben a mai Ningde területén végzett ásatások során 12 ősi tea edény került elő, amelyek bizonyítják a tea kultúra jelenlétét ebben a korszakban. A „Xīn Táng shū” (新唐书 – „Új Tang könyve”, „Földrajz” fejezet) szerint már 940–945-ben Ningde körzete làmiàn chá-t (腊面茶 – préselt „viaszos” teát) szállított az udvarba. A Szung-korban (宋, 960–1279) itt készítettek tuánchá-t (团茶) és bǐngchá-t (饼茶), valamint „tejes” és „sárkányos” teákat. 1781 körül a tianshani „yáchá” (芽茶 – rügytea) bekerült a gòngchá (贡茶 – udvari adományok) jegyzékébe.

A déli Szung-költő, Lu You (陆游, Lù Yóu, 1125–1210) a „Jiànnán shī gǎo” (剑南诗稿) című gyűjteményében említést tett erről a teáról, amely akkor „Zhītí chá” (支提茶) néven volt ismert – a Zhiti Shan buddhista kolostorról elnevezve. A Ming-korban (明) Yongle császár (永乐, uralk. 1402–1424) a Zhiti északi csúcsának a „Tiānxià dì yī shān” (天下第一山 – „Ég alatti világ első hegye”) címet adományozta, és a tea fokozatosan „tianshani” néven vált ismertté. Önálló márkanévként a „Tiānshān Lǜ Chá” elnevezést először 1940-ben jegyezték fel a fu csieni statisztikai kiadványban, a „Fújiàn chǎnché zhǒnglèi zhī yánjiū”-ban (福建产茶种类之研究).

Miután 1898-ban megnyitották Sanduao kikötőjét (三都澳), a tianshani zöld tea és a belőle készült jázminteák tömegével exportálódtak Angliába, az USA-ba, Délkelet-Ázsia országaiba és a belső piacra (Tiencsin, Sanghaj, Kanton). 1982 és 2000 között a Tiānshān lǜchá ötször nyerte el az első helyet Fu csien zöld teái között a tartományi versenyeken, a belőle készült jázminteák pedig 1988–1989-ben elnyerték a legmagasabb országos kitüntetést a virágos teák kategóriájában.

Név. A Tianshan (天山) Jiaocheng kerület nyugati részén húzódó hegyvonulat, északnyugat-délkeleti irányban, körülbelül 10 km hosszan. A lǜ chá (绿茶) zöld teát jelent. Szó szerint: „Zöld tea a Tiansan [hegyekből]”. Történelmileg a hegyeket Qī Fēng (七峰 – „Hét csúcs”) néven ismerték, a teát pedig „Qī Fēng Chá” (七峰茶) néven emlegették.

Kulturális jelentőség. A Tiānshān lǜchá Kelet-Fu csien (闽东, Mǐndōng) teakultúrájának emblematikus terméke. A híres teaszakértő, Zhang Tianfu (张天福, Zhāng Tiānfú, 1910–2017) kalligrafikus ajánlást írt: „Tiānshān lǜchá – illata és íze a maga nemében páratlan” (天山绿茶，香味独珍). 2023-ban a „Tiānshān Lǜ Chá” márka értékét 26,51 milliárd jüanra becsülték Kína nyilvános teamárkáinak értékelési rendszerében. Jiaocheng kerület a „Zhōngguó Míng Chá Zhī Xiāng” (中国名茶之乡 – „Kína híres teáinak szülőföldje”) címet viseli.

3. Botanikai leírás és nyersanyag:

• Faj: Camellia sinensis var. sinensis.
• Fajta / kultivár: A hagyományos alapanyagot a helyi populációs ültetvények (群体种, qúntǐ zhǒng) adják, amelyeket a mindennapokban „càichá” (菜茶 – „kerti tea”) néven ismernek – évszázadok óta a hegyi termőhelyhez alkalmazkodott, kis levelű bokrok. Az 1960-as évektől a teacserjék közé javított Dàbáichá (大白茶) csoportba tartozó fajtákat és kiemelkedő illatú fajtákat is telepítettek. Jiaocheng kerületben található Fu csien tartomány legnagyobb vadontermő teacserjéje: 3,5 m magas, koronaátmérője 5,2 m, a törzs átmérője a talaj szintjén 0,53 m.
• Szüret: Túlnyomórészt tavasszal (április – május eleje). A „Léimíng” (雷鸣 – „Mennydörgés”) elnevezésű prémium tételeket az első tavaszi zivatarok idején szedik; a „Míngqián” (明前) tételeket a Qingming ünnep (清明, ~április 5.) előtt; a „Qīngmíng” és a „Gǔyǔ” (谷雨) tételeket pedig az azonos nevű évszakokban.
• Szüreti standard: Egy rügy és 1–2 fiatal, kezdeti fejlettségű levél (一芽一二叶初展, yī yá yī-èr yè chūzhǎn). A legmagasabb osztályoknál kizárólag egyes rügyek vagy „egy rügy – egy levél” (一芽一叶) lehet a nyersanyag.
• Nyersanyaggal szembeni követelmények: A nyersanyagnak épnek, frissnek, mechanikai sérülésektől és túlmelegedéstől mentesnek kell lennie. Az ültetvénytől a feldolgozóig a lehető legrövidebb idő alatt kell eljutnia.

4. Termőhely és termesztési sajátosságok:

• Domborzat: A Tianshan-hegység (天山) a kontinentális lejtő és a Kelet-kínai-tenger partvidékének határán elterülő vonulat, amely több hegyi folyó vízgyűjtőjét választja el. Hét fő csúcs meghaladja az 1500 métert. A teamedence magját a „Zhèng Tiānshān” (正天山 – „valódi Tianshan”) alkotja, 900–1100 m tengerszint feletti magasságban, Tiepingkeng (铁坪坑), Wai Tianshan (外天山), Li Tianshan (里天山) és Liping (梨坪) falvak környékén.
• Termesztési magasság: 900–1100 m (magterület); a tágabb körzet teacserjéi 500–1100 m között találhatók.
• Éghajlat: Szubtrópusi monszun. Évi középhőmérséklet körülbelül 15 °C. Évi átlagos csapadékmennyiség körülbelül 1900 mm. A csúcsokon a napi hőingás elérheti a 16–18 °C-ot, ami elősegíti az aromás vegyületek és aminosavak felhalmozódását a levélben.
• Mikroklimatikus viszonyok: A hegyeket állandóan köd és felhők borítják (云雾, yúnwù), biztosítva a magas páratartalmat és a bőséges, szórt fényt – ideális feltételeket teremtve a finom, aminosavakban gazdag nyersanyag kialakulásához.
• Talaj: Homokos vályog (砂质壤土, shāzhì rǎngtǔ), humuszban gazdag, enyhén savas (pH 4,5–5,5). A mély termőréteg és a hegyi patakok jelenléte jó vízelvezetést és ásványi anyag-utánpótlást biztosít.
• Ökológia: A teacserjék természetes erdők között, sziklaperemeken és szurdokok lejtőin helyezkednek el. A területet soha nem érte ipari hatás; az ökoszisztéma érintetlen jellegét megőrizte. Az utóbbi években a térség programot indított a műtrágyák szerves trágyával való kiváltására és a szintetikus növényvédő szerek teljes elhagyására.

5. Feldolgozási technológia:

A Tiānshān lǜchá a hōngqīng (烘青) – forró levegőn szárított zöld teák kategóriájába tartozik. A hagyományos technológiát az „yī liàng, yī chǎo, èr róu, èr bèi” (一晾、一炒、二揉、二焙 – „egy fonnyasztás, egy pirítás, két gyúrás, két szárítás”) formula írja le. A modern feldolgozás gépesített folyamatra tért át, megtartva az alapvető lépéseket.

• Szedés (采摘, cǎizhāi): Kézi szedés a délelőtti órákban. A nyersanyagot bambuszkosarakban szállítják a feldolgozóba, elkerülve a tömörödést és a felmelegedést.
• Terítés / fonnyasztás (摊晾, tānliáng): A frissen szedett levelet árnyékban, bambusztálcákon vékony rétegben elterítik, hogy kiegyenlítsék a nedvességtartalmat és megkezdődjön a „zöld nyersesség” elpárolgása. Időtartama a körülményektől függően körülbelül 30–60 perc.
• Fixálás / „zöld megölése” (杀青, shāqīng): Kulcsfontosságú lépés. Hagyományosan – kézi feldolgozás izzó wokban (铁锅): a levelet addig forgatják és dobálják, amíg a jellegzetes teaillat megjelenik, és a levél megpuhul. A wok hőmérséklete 200–220 °C. A modern feldolgozásban hengeres vagy dobos shāqīng-gépeket használnak. Célja a polifenol-oxidáz inaktiválása, a zöld szín megőrzése és az íz-alap kialakítása.
• Első gyúrás (揉捻, róuniǎn): Rövid ideig tartó hűtés után a levelet meggyúrják, hogy felszínre kerüljön a sejtnedv, és tömör, hosszú csíkok alakuljanak ki. Hagyományosan kézzel, sodrással és lökdöséssel (搓团推揉) végzik. A közbenső fellazítás (解块, jiě kuài) megakadályozza a levelek összetapadását.
• Második gyúrás és formázás (复揉 / 做形, fù róu / zuòxíng): A levelet meleg wokban újra megdolgozzák, hogy a gyúrás szorosabbá váljon, és kialakuljon a jellegzetes forma – tömör, egyenes, vékony csíkok, jól látható fehér pihével.
• Első szárítás / máohuǒ (毛火, máohuǒ): Forró levegős szárítás magasabb hőmérsékleten (körülbelül 100–110 °C) a nedvességtartalom gyors, 15–20%-ra történő csökkentése érdekében.
• Végső szárítás / zúhuǒ (足火, zúhuǒ): Utószárítás alacsonyabb hőmérsékleten (60–80 °C), hogy a nedvességtartalom ≤ 6% legyen, és az aroma teljesen kibontakozzon. Ekkor válik véglegessé a hōngqīng-ra jellemző lágyság és a profil „tisztasága”.

6. Érzékszervi jellemzők:

• Száraz levél külleme: Tömör, egyenletes, egyenes csíkok (条索细长匀整, tiáosuǒ xìcháng yúnzhěng), szilárdak és sűrűek. Színük élénk smaragdzöld (翠绿, cuìlǜ). A felszínen jól látható a fehér pehely (白毫, báiháo). Összbenyomás: rendezett, karcsú „lándzsák”, ezüstös fénnyel.
• Száraz levél illata: Magas és tartós (香气浓久清高). A hōngqīng teákra jellemző tiszta gesztenyés-diós jegyek dominálnak, enyhe virágos árnyalatokkal – a zhūlánhuā (珠兰花, zhūlánhuā – Chloranthus) orchideájára emlékeztető illatokkal kiegészülve.
• A főzet illata: Friss, tiszta, virágos-gesztenyés. Az orchideás jegyek hangsúlyosabbak, mint a száraz levélben. Az illat „háromdimenziós” – a csésze hűlése során hullámokban bontakozik ki.
• Íz: Telt, sűrű (醇厚, chúnhòu), markáns édességgel. A frissességet és „szaftosságot” (鲜爽, xiānshuǎng) enyhe összehúzó struktúra egészíti ki. Utóíze hosszú, fokozatosan erősödő, friss olajbogyóra (鲜橄榄, xiān gǎnlǎn) emlékeztető visszatérő édességgel, huígān-nal (回甘). Íze több leöntésen át is stabil.
• A főzet színe: Élénkzöld, smaragdzöldbe hajló (碧绿, bìlǜ), átlátszó, kifejezett fénnyel. A híres „három zöld formula” (三绿, sān lǜ) egyik eleme: zöld levél, zöld főzet, zöld levélszín.
• A kifőtt levél („csésze alja”): Halványzöld, húsos, puha (嫩绿肥厚柔软). A levelek egyenletesen nyílnak ki, megtartva épségüket – a gondos feldolgozás jele.

7. Kémiai összetétel:

• Polifenolok (茶多酚, chá duōfēn): A száraz levélben 15–22% (a magashegyi fu csieni hōngqīng teákra jellemző érték). Fő komponensük a katechinek, ezek közül az epigallokatechin-gallát (EGCG) dominál. A magas polifenoltartalom biztosítja a kifejezett antioxidáns aktivitást és az íz jellegzetes szerkezetét.
• Aminosavak (氨基酸, ānjīsuān): A régió zöld teáinak átlagához képest magasabb, körülbelül 3,5–4,5% a száraz tömegre vetítve. A legfontosabb komponens az L-teanin (L-茶氨酸), amely az umami-édességet és a főzet „szaftosságát” adja. A magas aminosav-szintet a termesztési magasság, a bőséges köd és a jelentős nappal-éjszaka közötti hőmérséklet-különbség magyarázza.
• Alkaloidok: Koffein (咖啡碱, kāfēi jiǎn) – körülbelül 3–4% a száraz tömegre vetítve; teobromin és teofillin – nyomokban.
• Vízben oldódó extraktanyagok (水浸出物, shuǐ jìnchūwù): Legalább 45% – magas mutató, ami a telt íz bizonyítéka.
• Vitaminok: C (aszkorbinsav – a minimális fermentációnak köszönhetően a teák között az egyik legmagasabb érték), B₂ (riboflavin), E (tokoferolok), K, folsav.
• Ásványi anyagok: Kálium, magnézium, foszfor, cink, mangán, fluor, szelén (nyomokban, területenként változó).
• Illóolajok és aromavegyületek: Linalool, geraniol, nerol, cisz-3-hexenol – a hōngqīng feldolgozásra jellemző virágos-gesztenyés illatprofilt alkotják.

8. Kedvező élettani hatások:

• Antioxidáns hatás: A magas katechintartalom (különösen az EGCG) erőteljesen semlegesíti a szabadgyököket, és védi a sejteket az oxidatív stressztől.
• Élénkítő és kognitív hatás: A koffein és az L-teanin kombinációja lágy, tartós koncentrációnövekedést eredményez éles csúcsok és visszaesések nélkül. Az L-teanin elősegíti az agy alfa-hullámainak generálását, ami a „nyugodt összpontosítás” állapotával hozható összefüggésbe.
• A szív- és érrendszer támogatása: A zöld tea polifenoljai hozzájárulnak a koleszterinszint normalizálásához és az erek rugalmasságának fenntartásához.
• Emésztés: Mérsékelt mennyiségben a zöld tea serkenti a bélperisztaltikát és az emésztő enzimek kiválasztását; a tanninok enyhe összehúzó hatással bírnak.
• A fogak és az íny erősítése: A fluor- és katechintartalom hozzájárul a fogszuvasodást okozó baktériumok gátlásához.
• Immunmoduláló hatás: A polifenolok és a C-vitamin támogatják a szervezet védekezőképességét.
• Anyagcsere: A zöld tea fokozza a termogenezist és a zsírok oxidációját, ami hozzájárulhat a testsúlyszabályozáshoz.
• Antimikrobiális tulajdonságok: A katechinek bizonyos kórokozó mikroorganizmusokkal szemben bakteriosztatikus hatást fejtenek ki.

9. Elkészítés:

• Víz hőmérséklete: 80–85 °C. A legfinomabb tételeknél (egyedülálló rügyek, koratavaszi szüret) 75–80 °C. A túl magas hőmérséklet tönkreteszi az aminosavakat és keserűséget okoz.
• Teamennyiség: 3 g 150 ml-enként (európai stílus); 5–7 g egy 100–120 ml-es gàiwǎn-ban (盖碗) (gongfu stílus).
• Eszköz: Porcelán gàiwǎn (盖碗, gàiwǎn) – optimális választás: nem veszi át az illatokat, és lehetővé teszi a kiöntés pontos irányítását. Üvegpohár (玻璃杯, bōli bēi) – a vizuális élvezet kedvéért: a tianshani levél látványosan „táncol” a vízben. Porcelán teáskanna – nagyobb mennyiség főzéséhez.
• Folyamat (gongfu stílus):

1. Melegítsük elő a gàiwǎn-t és a csészéket forrásban lévő vízzel, majd öntsük ki a vizet.
2. Töltsünk bele 5–7 g teát, hagyjuk a levelet a maradék melegben 15–20 másodpercig „felébredni”, lélegezzük be az illatát.
3. Első kiöntés: öntsük fel 80–85 °C-os vízzel, áztassuk 15–20 másodpercig, majd öntsük ki.
4. Második-harmadik kiöntés: 10–15 másodperc.
5. További kiöntések: fokozatosan növeljük az időt 5–10 másodperccel.
6. Kiöntések száma: 5–8 (a magas minőségű tételek akár 10-et is elbírnak).

• Európai stílus: 3 g 150–200 ml-enként, áztassuk 1,5–2,5 percig. Keserűség esetén csökkentsük az időt vagy a hőmérsékletet.
• Pohárban (bēipào, 杯泡): 3 g 200 ml-es üvegpohárba. Öntsük egyharmadáig – várjunk 30 másodpercet – majd töltsük fel teljesen. Fogyasszuk anélkül, hogy teljesen kiöntenénk, utántöltve, ahogy fogy.

10. Tárolás:

• Hőmérséklet: Optimális – hűtőszekrény, 0–5 °C, légmentesen záró csomagolásban. Elfogadható – hűvös hely (10 °C-ig), hőforrásoktól távol.
• Edény: Légmentesen záró, vákuumcsomagolt fóliatasakok, szorosan záródó fémdobozok vagy szilikon tömítéssel ellátott kerámia teaszelencék. Üveg csak fényát nem eresztő kivitelben használható.
• A tea ellenségei: Fény, nedvesség, idegen szagok, oxigén, hő. Ne tároljuk fűszerek, kávé, háztartási vegyszerek közelében.
• Eltarthatóság: A teljes íz kibontakozásához a gyártástól számított 6–12 hónapon belül fogyasszuk el. Megfelelő hideg tárolás esetén akár 18 hónapig is eltartható jelentős minőségvesztés nélkül.

11. Ár és hamisítás:

• Árkategória: Közepes és prémium szegmens a kínai zöld teák között. A különleges osztályú (特级, tèjí) tavaszi szüretelésű tételek ára 800–1000 jüan/jīn (500 g) felett kezdődik. Első osztály – 600–900 jüan/jīn. A jázmin keverékekhez használt tömegfajták lényegesen olcsóbbak.
• Árat befolyásoló tényezők: A szüret ideje (kora tavasz – maximális ár), a nyersanyag osztálya, a „Zhèng Tiānshān” (正天山) – a termőterület magterületéhez tartozás, kézi vagy gépi szüret, a gazdaság hírneve.
• Hogyan kerüljük el a hamisítványokat:
  • Megbízható, földrajzi eredetvédelmi tanúsítvánnyal (地理标志) rendelkező forrásból vásároljunk.
  • Ellenőrizzük a „három zöld formulát”: az igazi Tiānshān lǜchá zöld levelet, zöld főzetet és zöld csészealjat mutasson, barnás-sárgás árnyalatok nélkül.
  • Értékeljük az illatot: az autentikus tea kitartó, tiszta gesztenyés-virágos profillal rendelkezik, „túlhevített” vagy mesterséges jegyek nélkül.
  • Legyünk óvatosak a gyanúsan alacsony árral – gyakori a nyersanyag tömeges hamisítása a szomszédos régiókból (nem a Tianshan térségéből).
  • Figyeljünk a gyártás dátumára: a nem friss tea elveszíti a „három zöldet”, és fakó sárgás tónusokat vesz fel.

12. Érdekességek:

• A fucsieni Tianshan semmiféle kapcsolatban nincs a híres közép-ázsiai Tiansannal (Hszincsiang). A nevek egybeesése még a kínai fogyasztókat is néha megtéveszti – a teaszakértők többször is felhívták a figyelmet erre a furcsaságra.
• A tianshani teák hagyományos osztályozása lenyűgöző változatosságot mutat: a szüret ideje szerint megkülönböztettek „Léimíng” (雷鸣 – „Mennydörgés”), „Míngqián” (明前), „Qīngmíng” (清明), „Gǔyǔ” (谷雨) fajtákat; a levél alakja szerint pedig „Quèshé” (雀舌 – „Verébnyelvecske”), „Fèngméi” (凤眉 – „Főnixszemöldök”), „Fèngyǎn” (凤眼 – „Főnixszem”), „Zhēnméi” (珍眉 – „Drága szemöldök”) formákat. E formák közül sok elveszett, de az 1980-as évektől többet újra előállítanak.
• Az elit „Léimíng chá” (雷鸣茶) az első tavaszi zivatarok idején szedett rügyekből készül. A rügyek főzéskor függőlegesen úsznak fel, és tavaszi hajtásokhoz hasonlóan lebegnek a csészében – ezt a látványt az esztéták nagyra értékelik.
• 1874-ben egy brit misszionárius, Hutchinson meglátogatta a Ningde környéki hegyeket. A látott teraszos teacserje ültetvényeket „gigantikus, cukorsüveghez hasonló” képződményekként írta le – a teagazdaság mérete már akkor is mély benyomást tett rá.
• A XX. század elejének legjobb éveiben Sanduao kikötőjén (三都澳) keresztül Kína teljes teaexportjának akár 30%-a is kivitelre került – és ennek a mennyiségnek a jelentős része tianshani zöld teából és abból készült jázminteákból állt.

13. Összehasonlítás más zöld teákkal:

• Tiānshān lǜchá (天山绿茶) vs. Xìnyáng Máojiān (信阳毛尖): Mindkettő magashegyi zöld tea, dús pihével. A Xìnyáng Máojiān azonban chǎoqīng (pirított) típusú, kifejezettebb gesztenyés jegyekkel és enyhe fanyarsággal; a Tiānshān lǜchá hōngqīng (forró levegőn szárított), ami lágyabb, virágosabb profilt ad. A tianshani tea hagyományosan erőteljesebb és jobban tűri a többszöri leöntést.
• Tiānshān lǜchá (天山绿茶) vs. Huángshān Máofēng (黄山毛峰): Mindkettő hōngqīng tea, hegyi termőhellyel. A Huángshān Máofēng könnyedebb testtel, finom virágos jegyekkel, orchideás árnyalattal rendelkezik; a Tiānshān lǜchá sűrűbb, ízében erőteljesebb (醇厚) és tartósabb illatú. A tianshani teát kiváló jázmin keverék alapanyagaként értékelik, míg a Máofēng-et főként tisztán fogyasztják.
• Tiānshān lǜchá (天山绿茶) vs. Tàipíng Hóukuí (太平猴魁): Alakjukban gyökeresen különböznek: a Tàipíng Hóukuí nagy, lapos, hosszú levelekből áll; a Tiānshān vékony, tömör csíkokból, pihével. A Hóukuí – orchideás illat és lágy, „vajas” íz; a Tiānshān – strukturáltabb, „erős” zöld tea, gesztenyés hangsúlyokkal.
• Tiānshān lǜchá (天山绿茶) vs. Xīhú Lóngjǐng (西湖龙井): A Lóngjǐng lapos formájú chǎoqīng, babos-gesztenyés illattal; a Tiānshān csík formájú hōngqīng, virágos-gesztenyés profillal. A Lóngjǐng híresebb és drágább, de a Tiānshān a főzet tartósságában és a többszöri leöntésre való alkalmasságában kerekedik felül.

Összefoglalásként:

A Tiānshān lǜchá azon teák közé tartozik, amelyek méltatlanul maradnak a nagy „tíz híres” árnyékában. Szerény ismertsége mögött csaknem másfél ezer év teamúlt, Kelet-Fu csien egyedülálló hegyi termőhelye és nemzedékek mestersége rejlik, akik a „Tianshan hegyeinek zöldjét” harmonikus, telt és kitartó itallá változtatták. A „három zöldje” – a smaragdzöld levél, az átlátszó jádefőzet és a zsenge jádelevélszín – gyönyörködteti a szemet, a gesztenyés-orchideás illat és a hosszú, visszatérő huígān édesség pedig minden leöntést csendes élvezetté tesz. A Tiānshān lǜchá kiválóan alkalmas a mindennapi teázáshoz: nem követel ceremoniális környezetet, ugyanolyan jól mutat gàiwǎnban és üvegpohárban, lágy vízzel és türelmes figyelemmel jutalmaz – és közben nagyvonalúan adja ízét az utolsó leöntésig.